Fordulás után minden rémálommá vált. Megszűnt a támadójáték, 20 perc alatt négy gólt tudtunk csak szerezni, de a nagyobb bajt az jelentette, hogy szinte minden támadásnál elveszítettük a labdát, és könnyű, lerohanásos ziccereket kínáltunk az ellenfélnek. Ezek mindegyikét ki is használták, főleg a 112-szeres válogatott Iváncsik Tamás volt a könyörtelen végrehajtó. Csodával határos, hogy az egyébként semmi különlegeset nem mutató ETO, csak négy gólos előnyt tudott szerezni. Az 50. perc táján sikerült végre gólt dobni, de az utolsó négy percig nem tudtunk közelebb kerülni a vendégekhez. A hajrára összeszedte magát a gárda, egy gólra feljöttünk, de csak fél perc maradt hátra és nem nálunk volt a labda…

A lefújás után a győriek örömtáncot lejtettek, szurkolóikkal ölelkeztek. Tudták, hogy most már ők irányíthatják a dolgok menetét.

A játékvezetőkről nem igen illik beszélni, de a két fiatalember tevékenykedése nem volt méltó a rangadóhoz. Túl nagy volt a kabát nekik. Az elején a vendégek terhére, majd később – és jóval többet – a mieink kárára. DE! Mégis nem ezen múlott. Ha csak a tudásuk felét nyújtják a fiúk, akkor simán, 4-5 góllal nyerhettük volna a mérkőzést. Persze, ahogy máshol sem, úgy a sportban sincs „ha” kezdetű siránkozás.

Nagy Károly edző is azt emelte ki előtte, hogy a vendégek sokkal jobb körülmények között dolgozhatnak, többet edzenek és nehéz lesz ellenük. A találkozó után elkeseredve mondta, hogy látszott az edzéshiány néhány kulcsjátékosnál, fejben elfáradtak, aminek a jeleit már a múlt héten is észlelni lehetett. Hiányzott a frissesség a megoldásokhoz, sokszor olyat akartak megcsinálni, amiről nem is beszéltek. Úgy ítélte meg a helyzetet, hogy innen már nehéz lesz.

A tudósító azt azért hozzáteszi, hogy ezek a fiúk előtt le a kalappal! Köszönjük a teljesítményeteket, amit a bajnokságban nyújtottatok. Történelmi tett volt ez, hiszen vecsési csapat még sohasem volt ilyen közel ahhoz, hogy a profi ligába feljusson. Hogy az ajtó zárva maradt? A sportban nemcsak a siker, hanem a botlás is benne van. És a botlás mindig fájdalmasabb, de az egészet kell látni és értékelni.

Szalontai